Bejárásunk során már sokadik alkalommal találkoztunk olyan szembeötlő problémákkal, amelyek - figyelembe véve a vonatkozó előírásokat – fel sem merülhetnének. Elvileg. Viszont tudjuk, az előírások akkor valósulnak meg, ha azokat a gyakorlatban is alkalmazzuk, különben csak elv marad.
Az egyik ilyen probléma a megfelelő hőmérséklet biztosítása, a másik a zárt téri munkahelyek, azok berendezési tárgyainak rendszeres takarítása, tisztítása munkahelyen, pihenőhelyiségben egyaránt. A harmadik pedig a tisztasági festések elmaradása. Mindhárom problémával kapcsolatban van kötelezettsége a munkáltatónak, amelyet a vonatkozó rendelet részletez. Ez nem más, mint a „3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről”.
Amikor úgy dönt a munkáltató, hogy egy, már meglévő épületben kijelöl néhány helyiséget bizonyos munkakörökre való használatra, például a munkahelyi készenlét tartására, meg kell vizsgálnia, hogy egészségügyileg is alkalmasak-e a körülmények arra, hogy ott emberek dolgozzanak. Amennyiben hiányoznak a feltételek, a munkáltatónak kötelessége megteremteni azokat, és azt a színvonalat végig meg is tartani. Legalábbis, ha valóban megfelelnek a körülmények az előírásoknak.
Hőguta
Az egyik ilyen előírás a megfelelő klíma biztosítása a munkahelyen, pihenő helyiségekben. Ez bejárásunk helyszínén azért kiemelten fontos kérdés, mert az épületben, annak elhelyezkedése okán, az irodákat és a készenléti (pihenő) helyiséget napkeltétől-napnyugtáig éri a nap, ezért az érintett helyiségekben nyáron elviselhetetlen, 30 fok feletti a hőség. Az ilyen hőmérséklet munkavégzéshez, „kötelező” pihenéshez, egyáltalán az emberi szervezet számára, nem megfelelő.
Nézzük az első problémával kapcsolatos fent nevezett rendelet szerinti, munkáltatói kötelezettséget: „A munkaterületeket befogadó helyiségek hőmérsékletének a munkavégzés teljes időtartama alatt, az emberi szervezet számára megfelelőnek kell lennie. (2) A pihenőhelyeken biztosítani kell az ilyen helyiségek rendeltetésének megfelelő hőmérsékletet”. Szóval a munkáltató fűtési szezonban biztosítja a megfelelő hőmérsékletet, nagy melegben viszont nem. Számunkra nem kérdés, hogy kötelezettségeinek részben nem tesz eleget.
Több ezer négyzetméter, egy takarító
A másik gyakori probléma a takarítás minősége. A rendelet szerint „A munkáltató köteles biztosítani, hogy a munkahelyeket, a higiénés követelményeknek megfelelően rendszeresen takarítsák és tisztítsák. Ennek keretében gondoskodnia kell b) a zárt téri munkahelyek rendszeres, a használatnak megfelelő gyakoriságban történő takarításáról”. A MÁV, mint munkáltató, elvben gondoskodik is róla, hiszen különböző tevékenységekre, így a takarításra is köt szolgáltatási szerződést, melybe talán még a készenléti ágyak időszakos tisztíttatását is belefoglalták. Ennek ellenére Kőbánya-Kispesten, ott jártunk idején az ágyak porosak voltak, a készenléti háló sarkában, ahogy a férfi tusolóban is pókháló volt, lakójával együtt. Az irodák ablakkeretei porosak voltak, és nem soroljuk a jeleket, amelyek nem éppen a rendeletben meghatározott elvek gyakorlati megvalósításáról árulkodtak. És csak sejtjük, mivel nem láttuk a szolgáltatási szerződést, hogy a tevékenység színvonala az abban foglaltaknak nem felel meg. Annak ellenére, hogy hetente többször is takarítanak, még sincs előírásszerű tisztaság. Utánajártunk, mi lehet a probléma oka. Megtudtuk, az érintett munkavállaló három helyen takarít, melyből két épület kétszintes, a harmadik pedig egy forgalmi iroda. És nem tudjuk, ezeken kívül mi lehet még a „tarsolyban”. Úgy gondoljuk, egyetlen ember nem képes több ezer négyzetmétert napi, heti, rendszerességgel megfelelően tisztán tartani. Vajon a MÁV négyzetméterben, humánerőforrásban vagy a jó ég tudja miként határozta meg, mi szerint várja el a megfelelő színvonalú szolgáltatást? Nem láttuk a szolgáltatási szerződést, így nem tudjuk a választ sem.
Piszkos falak
A harmadik probléma a tisztasági festések hiánya, amit általában sok munkahelyen tapasztalunk. Nem soroljuk tovább a vonatkozó előírásokat, pedig a festésre is van „előírás”. Olyan ez, mint az egyszeregy. A saját otthonunkban tudjuk, mikor kell kifesteni, és amikor itt az ideje megcsináljuk, vagy megcsináltatjuk. Ennyi. Azt azonban nem tudni, hogy a MÁV-nál mikor fogják időben elvégezni a tisztasági festést. Akkor, ha a szakszervezet besegít? Ez egy nagy család, megtesszük egymásért. Kezdjük el, mert így sok munkahely, sokáig csak lepusztult gyárépület belső terére emlékeztet, melyben nem szívesen tartózkodik senki! Szerintünk azt nem lehet elvárni senkitől, hogy ha nincs elég pénz és ember sem a feladatokra – esetünkben például a tisztasági festésre –, akkor azt erején és lehetőségein felül lehetőleg gyorsan és pontosan végezze el.
Ez nem játék
Már-már természetes, hogy a problémák sora itt nem ér véget. Találtunk még cserére szoruló padlóburkolatot, ami ráadásul balesetveszélyes is. Leszerelt foglalat után maradt szabad vezetéket, lógó villanykapcsolót, kritikán aluli körülményeket a tusolóban, egyebek között régi beázásos nyomokat a falon. Az öltözőben olyan szekrényeket láttunk, amelyek közül egyikbe sem tartanánk az utcai ruhánkat. Ahogy eddig minden helyszínről, úgy erről a bejárásról is megküldjük a feljegyzésünket a munkáltatónak és a vonatkozó feladatokkal megbízott vezetőknek. A munkakörülmény, nem játék az idővel, az előírás nem játék a betűkkel. Fogyatkozó munkaerő mellett pláne nem az.