Sajátos ötlettel állt elő hétfőn Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke. (erről bővebben ITT) Mivel minden előrejelzés szerint a következő években pénzügyi válság közelít, szerinte nem ártana felkészíteni a lakosságot a takarékoskodásra. Úgy gondolja az állam szívesen megtakarít a dolgozóknak az ő pénzükből, s a jövőben a kormány ahhoz kötné a bérnövekedést, ha a munkáltató a fizetés egy részét automatikusan egy megtakarítási számlára utalná.
Domokos szerint konszenzus van abban, hogy legalább három hónapnyi megtakarítással kell rendelkeznie egy családnak ahhoz, hogy váratlan helyzetben se kerüljenek súlyos helyzetbe, és képesek legyen alkalmazkodni. Azt mondta, hogy az államnak ösztönzőket kellene biztosítania annak érdekében, hogy az emberek a megtakarítást válasszák az azonnali költés helyett, s akár inflációkövető állampapírokba fektessenek, ezért a munkáltatók automatikusan megtakarítási számlára utalnák az éves bér negyedét.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) álláspontja szerint ez elfogadhatatlan megoldás, hiszen a munkavállalók több mint negyven százaléka a minimálbért, illetve a szakmunkás bérminimumot keresi, ami alig haladja meg a létminimumot. Ha ennek negyedét kötelező jelleggel a megtakarítási számlára utalnák, azzal háztartások sorának mindennapi megélhetését közvetlenül veszélyeztetnék.
A háztartásoknak a kisebb váratlan kiadások fedezetére idén egyes számítások szerint 470 ezer körüli összegre lenne szüksége, ami egy átlagos esetben valóban nagyjából háromhavi megtakarítást jelentene. Azaz ennyi pénznek kellene rendelkezésre állni ahhoz, hogy ne rendítse meg egy ilyen eset a családi költségvetést, azaz ne kényszerüljenek arra, hogy külső forrást – kölcsönt – vegyenek igénybe.
Ekkora tartalékkal azonban a háztartások nagyjából kétharmada nem rendelkezik, és ennek általában nem a felelőtlen költekezés, hanem az alacsony jövedelem az oka. A magyar dolgozók fele nem keres annyit, mint a legjobban fizetett tíz százalék. Száz munkavállaló közül pedig az öt legjobban kereső bére éppen annyi, mint a legrosszabbul fizetett negyvené együttesen.
Ezek az elképesztő jövedelemkülönbségek jelentik a MASZSZ szerint az egyik gondot, hiszen a munkavállalók szűk köre hasít ki hatalmas szeletet a bértortából, miközben a dolgozói társadalom jelentős része kisebb bértömegen osztozik. Ennek egyik oka az egykulcsos személyi jövedelemadó, hiszen a milliós fizetéseket ugyanolyan terhek sújtják, mint a minimálbért.
Ezen kellene változtatni, és nem az államnak kellene „megtakarítania” a dolgozók pénzéből. Ma, amikor több mint hárommillió munkavállaló fizetése nem éri el a KSH által közölt átlagosan bruttó 324 ezer forintot, vagyis száz dolgozóból hetven nem keres ennyit, a rendszer átalakításán kellene gondolkodni: a magas fizetéssel rendelkezők vállaljanak többet a közterhekből, az alacsony keresetűeknek pedig maradjon több a zsebében.
A kötelező megtakarítás helyett ez lehetne a megoldás. Ugyanakkor a profitból egyre kisebb mértékben részesednek a munkavállalók. Magyarországon ez bő tíz százalékkal kevesebb, mint Angliában vagy Németországban. Érdemes lenne a haszon újraelosztásán is gondolkodni, ahelyett, hogy az állam akarna kötelező jelleggel „megtakarítani” a dolgozók fizetéséből. Ha tisztességes béreket fizetnének, nem kellene a „gondoskodó” államnak beavatkoznia az emberek életébe.