A szándék dicséretes, hiszen a szükségességét és jogosságát senki nem vitatja, és azt valamennyi munkatársunk meg is érdemli. Hangsúlyozom: valamennyi munkatársunk.
A vasutat olyan komplex rendszer működteti, amelyben minden munkavállaló vonalgondozótól a műszerészen át, a forgalmistától a jegypénztárosig, a kocsivizsgálótól a munkaidőbeosztás készítőig, az időadatrögzítőtől a buszvezetőig mind-mind más és más módon pótolhatatlan részese a vasúti közlekedés óriási gépezetének.
Hogyan lehetne igazságos módon különbséget tenni közöttük? Melyik munkakörről mondhatjuk, hogy kevésbé értékes vagy fontos a többinél?
Ez lényeges elvi hozzáállás. Ugyanis az egymás iránti lojalitásunk azon alapszik, hogy tiszteljük egymás munkáját, elismerjük annak fontosságát.
Tehetünk-e mi szakszervezetként különbséget jutalmazásban aszerint, hogy a nyári forróságban ki volt kint terepen, ki végezte a munkáját klimatizált helységben, és ki volt, aki a 33 C fokos irodájában próbálta biztosítani az adminisztrációs, logisztikai hátteret a külső helyszíneken dolgozók számára? Nem tehetünk! Nem is teszünk. A tulajdonos vagy a munkáltató válogathat, dönthet erről egyoldalúan, de akkor a következményekért is egyedül neki kell vállalnia a felelősséget.
Lehetett volna másként. Ha tulajdonos nem kész tényt jelent be – ráadásul egy közösségi portálon –, hanem előzetesen egyeztet az érintettekkel, akikkel egy ilyen volumenű döntés előtt szükséges lett volna. Előkészítetlenül bedobni egy ilyen ötletet, csak arra jó, hogy szembe állítsa a munkatársakat. A meggondolatlan kapkodást jól mutatja, hogy van olyan munkakör, amely két munkahelyen más néven fut, s az egyiken „díjaznák”, a másikon nem. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan leányvállalatok, amelyeket teljes egészében kifelejtettek a juttatási körből, pedig a MÁV-Volán csoport tagjai.
Egyáltalán nem tisztességes elvárni a szakszervezettől, hogy utólag a nevét adja egy erősen vitatható kiválasztáshoz. Miután a miniszter már beígérte a 200 ezer forintot, furcsa lenne, ha azt mondanánk, hogy amennyiben a ráfordítás összegét nem lehet növelni, akkor kapjon mindenki fele pénzt. Azt is jó lenne tudni, milyen forrásból lesz erre fedezet? A költségvetésből? Vagy mint az 1-es vonal felújítása: gazdálkodja ki a cég, ahogy tudja? Vonjon el forrásokat, juttatásokat máshonnan? Ez nagyon fontos kérdés.
Egy biztos: nyár és kánikula volt tavaly is, és ha hinni lehet a klímaváltozást jóslóknak – márpedig úgy tűnik, igazuk lehet –, akkor az extrém hőség velünk marad a jövőben is. Emiatt pedig az idén (is) jelentkező problémák újra felszínre fognak kerülni.
Csak remélni tudjuk, hogy az augusztusra ígért újabb bombasztikus miniszteri bejelentések érdemi és pozitív változást, s nem további megosztottságot hoznak a vasutasok számára. Lehet, hogy erről is jó lenne előre egyeztetni?
A közlekedési miniszternek írt levelünk ITT olvasható.