Az elismerés fontos dolog, de még fontosabb, hogy a hétköznapokban is mindent megtegyünk a megbecsülésükért. És ha valakit megbecsülünk, értékesnek tartunk, akkor mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy megóvjuk, megvédjük őket.
A jegyvizsgálói munkakör az egyik leginkább kitett a verbális és fizikai atrocitásoknak. Szinte nincs olyan jegyvizsgáló kolléga, akit nem ért már legalább szóbeli fenyegetés, és évről évre, egyre több olyan is van köztük, akikkel szemben a fenyegetését be is váltotta a támadó, akár súlyos sérüléseket is okozva. A statisztikák szerint a hölgyek ráadásul gyakrabban válnak áldozatává az ilyen inzultusoknak, mivel az elkövetők, elsősorban férfiak, könnyű célpontnak tartják őket.
Az éjszakai járatokra ez különösen igaz. A buliból hazatérő „jókedvű” tinédzserek, a nyomortanyák világából érkező, olcsó drogoktól „zombivá” vált fiatalok, pancsolt boroktól bódult hajléktalanok előszeretettel választják a kihalt későéjszakai, korahajnali vonatokat. Ilyenkor még egy férfi kolléga gyomra is görcsbe rándul, de vajon mit érezhetnek akkor a kolléganők?
Pontosan ezért hozott olyan döntést évekkel ezelőtt a MÁV-Start korábbi vezetése, hogy országos szinten, a biztonsági igazgatósággal együttműködve, a leginkább veszélyesnek ítélt vonalakon és vonatokon nem engedi a hölgy kollégákat éjszaka egyedül dolgozni.
Ez mára, ahogy az már a legtöbb hasonló intézkedés esetén sajnos lenni szokott, a kezdeti „lelkesedést” követően ellaposodott, a feledés jótékony homályába merült, és már csak elvétve figyelnek annak betartására.
A Vasutasok Szakszervezete levelében erre hívta fel a MÁV Személyszállítási Zrt. vezérigazgatójának figyelmét és kértük, hogy vegyék újra napirendre a kérdést. Javasoltuk, hogy hálózati szinten mérjék fel újra a kockázatokat, és biztosítsák, hogy éjszaka egyedül, egyetlen kolléganőnek se kelljen szolgálatot teljesítenie.
A nemzetközi nőnap közeledtével a szép szavak, virágok mellett, a Munkáltató ezzel is kimutathatná megbecsülését a hölgy munkavállalóink felé…