Már csak nem egészen egy hónapig gyűlhetnek a december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló népszavazási kezdeményezéshez a támogató aláírások. A foglalkoztatottak döntő többsége biztosan nem szeretne dolgozni ezen a napon, a munkaadói oldal szerint viszont nem kellene rövid időn belül két új munkaszüneti napot is bevezetni. A korábbi tíz fizetett ünnep mellé az idén bejött ugyanis tizenegyediknek a nagypéntek – ezt a kormánytöbbség minden egyeztetés nélkül szavazta meg a parlamentben –, s már ez az a GDP fél százalékát kitevő bevételkieséssel járhat a vállalkozók érdekképviseletei szerint. A referendum ellenzői arra is előszeretettel hivatkoznak hogy az EU tagállamai közül csupán hatban maradhatnak otthon a foglalkoztatottak december 24-én.
Múlt csütörtökön az Országgyűlés vállalkozásfejlesztési bizottsága elutasította, hogy december 24-e munkaszünet legyen. A független Szabó Tímea erre vonatkozó javaslatát a kormánytöbbség leszavazta, így marad a népszavazás. Érdekesen kommentálta a történéseket a Hír TV-ben Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ ) főtitkára: „0,1 százalékos pártok akarnak majd aláírásokat gyűjteni”, meg a szerinte sikertelen szakszervezetek, hiszen a minimálbért nem ők érték el, hiszen mindenki tudja, hogy „ezt a magyar kormány tolta keresztül a szociális partnereken”. Ezért úgy gondolja, most jól jönne az érdekképviseleteknek, ha legalább december 24-ét „odaadhatnák” a munkavállalóknak..
Dávid Ferenc álláspontja érthető, hiszen ő a munkaadók érdekeit képviseli. De azért nézzük először azt a fél százalékot. Az idén 252 munkanap van – ez 2016 munkaóra –, s ha ebből egy nap kiesik, a munkaidőalap valóban csökken nem egészen 0,4 százalékkal. Csakhogy a képlet nem ennyire egyszerű, hiszen ebben az évben január 1-je és augusztus 20-a vasárnapra esett, ami mindjárt jelentett plusz két napot a vállalkozásoknak. Tavaly viszont – igaz eggyel kevesebb ünnep mellett, ám szökőév révén az esztendő 366 napból állt – 255 munkanap volt, míg 2015-ben 254.
Az éves munkaórák száma így 2016 és 2040 között alakult ebben a három évben. Ez azt jelenti, hogy a munkaidőalapban egy százalék körüli a különbség, ami a GDP-re elvileg érzékelhető – hasonló arányú – hatással lehetne. De nincs, mert 2015-ben az előző évihez képest egy nappal kevesebbet dolgoztunk, miközben a bruttó hazai termék 2,8 százalékkal nőtt. Tavaly viszont volt egy nap plusz, és a GDP növekedési üteme mégis valamivel szerényebbnek bizonyult.
Az efféle direkt összefüggés tehát nem feltétlenül bizonyítható. Már csak azért sem, mert a hazai ipari termelés mintegy negyedét jelentő járműgyártásban szokásos az év végi leállás. Tehát az esetükben teljesen közömbös, hogy december 25-26-e szombat-vasárnapra vagy munkanapra esik-e. Így számukra az is nagyjából mindegy, szenteste napján dolgozunk-e vagy sem. Kétségtelen persze, ha december 24-e munkaszünet lenne, egy nappal kevesebb szabadságot adnának ki a téli leállás idején, amit a dolgozók máskor – például nyáron – vehetnének igénybe. Ettől tényleg összedőlne a rendszer? Aligha.
Másfelől a szenteste legfeljebb ott tekinthető teljes értékű munkanapnak, ahol a műszak reggel hatkor kezdődik, s kettőre be is fejeződik. A közösségi közlekedésben ugyanis délután négytől az éjszakai menetrend lép érvénybe, s ezért a dolgozókat kettő-három körül akkor is el kell engedni, ha egyébként a munkaidő ennél tovább tartana, különben csak igen nagy nehézségek árán tudnának hazajutni. Az esetleges újabb munkaszüneti nap bevezetése miatt a vállalkozásokat érő veszteségek mérlegelésekor erre is érdemes lenne figyelemmel lenni
Másfelől valóban nem érdektelen, hogy például az egyes uniós tagállamokban hány munkaszüneti nap van. December 24-e tényleg csak hatban fizetett ünnep, de egyebek mellett Belgiumban, Bulgáriában, Horvátországban, Lettországban Máltán és Svédországban is több a munkaszünet, mint nálunk. Ha a dolgozók megkapnák a szentestét, ezen államok egy részét már beérnénk.
Ennél is érdekesebb azonban az OECD felmérése, amelynek 2015 tavaszán publikált eredményei szerint éves szinten a legkevesebbet a hollandok dolgoznak: ők – miként a németek is – nem egészen 1400 órát töltenek munkával. Van még öt olyan nemzet – Norvégia, Franciaország, Dánia, Írország és Belgium –, ahol a munkaidő nem éri el az 1600 órát. A vizsgált 35 ország közül 1888 órával Magyarország a 27., s mögöttünk csak Észtország, Izrael, Lengyelország, Oroszország, Chile, Görögország, Dél-Korea és Mexikó végzett – ez utóbbi országban 2226 munkában töltött órát mértek.
Tehát az EU-n belül nálunk csak Észtországban, Lengyelországban és Görögországban töltenek hosszabb időt a munkahelyükön az emberek, ez utóbbi államban vagy 150 órával többet. Ami a hazai negyvenórás munkahéttel számolva csaknem négy hét. Az észtek azonban csak egy, a lengyelek negyven órával előznek meg minket. De az efféle összehasonlítás alapján megint csak oda jutunk, hogy a munkában töltött időt nem kellene fetisizálni.
Mert nézzük csak meg, miként alakul az EU-n belül az egy főre eső GDP. A hollandok és a németek hozzánk képest alig dolgoznak, de azért azzal a kevés munkával is elég jól állnak: náluk a bruttó hazai termék három-három és félszerese a hazainak. A lengyelek a plusz évi negyven óra – ami nagyjából egy hét – munkában töltött idővel meg 2016-ban nagyjából azt hozták, amit Magyarország: valamivel több mint 11 ezer eurót fejenként. Ja, és az évek óta csőd szélén álló görögöknél a GDP 17 ezer euró volt tavaly a KSH adatai szerint, igaz, ők a magyarhoz képest másfélszeres bruttó hazai termékért úgy nyolc százalékkal többet is dolgoztak.
Szóval óvatosan kellene bánni azzal az érvvel, hogy hol hány nap a fizetett ünnep. De úgy tűnik, az sem számít igazán, hogy mennyi az éves munkaidőalap. Attól Magyarország ugyanis nem lesz versenyképes, ha az emberek akár sok száz órával több időt töltenek el a munkahelyükön, lásd a holland összehasonlítást: a nálunk plusz négyszáz óra még az ottani 39 ezer eurós fejenkénti GDP harmadára sem elég.
Nem kellene tehát a munkáltatói oldalnak a munkaszüneti napok számára hivatkoznia, mert az nem vezet sehová. Bizonyosan nem ezen múlik, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége valaha is közelíthet-e legalább az uniós átlaghoz. Ez nem december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánításán múlik!
Kordás László elnök
Magyar Szakszervezeti Szövetség