Természetesen várakoznak a vasutasok is. Ők azonban ezúttal nemcsak a szép ünnepre várnak kellemes izgalommal, hanem arra is, hogy megtudják, mennyiért fognak dolgozni jövőre. Mekkora béremelés kerül a fa alá? Ez a fajta várakozás nem a kellemesen bizsergető, sokkal inkább a feszítő érzés: vajon keresnek-e jövőre is annyit, hogy az egekig szökő árak ellenére tisztességgel el tudják tartani a családjukat. Egyelőre nem tudjuk. Szakszervezetünk bértárgyalást és természetesen béremelést sürget, a munkáltató azonban halogatással akadályozza a tárgyalásokat. Izgalmas karácsony előtti időszakot élünk.
A vasutasok karácsonya gyakran bizonytalan, sokszor nem tudják, hol éri majd őket a szenteste. Sokan közülük nem a meleg családi tűzhely körül, boldog gyerekei körében, a díszben pompázó fenyőfa mellett, hanem éppen egy robogó vonaton vagy az ünnepelni utazókkal teli várócsarnokban, információs pultok mögött, esetleg a műszaki területen beosztva töltik az év legmeghittebb ünnepét. Szolgálnak. Azért dolgoznak még karácsonykor is, hogy mások eljussanak a családjukhoz, a szeretteikkel közös ünnepre.
Ez egy ilyen szakma – mondhatnánk. A vasutasok ezt vállalták. Valóban. Éppen ezért ezt a szakmát, a szakma képviselőit, a vasutasokat meg kell becsülni. Megérdemlik, hogy megbecsüljék őket. Jólesik az elismerés, főként, ha annak anyagi vonzata is van, hiszen keményen megdolgoznak minden forintért.
A vasutasok jól keresnek, ne sírjanak! – hallani időnként a szándékosan maró megjegyzéseket. Aki ezt így gondolja, az csinálja utánuk! Úgyis kevés az ember, sok a munka a vasútnál, ahogy mondani szokás: minden kézre szükség van. Várunk mindenkit szeretettel, azokat is, akik irigyek a vasutasokra, az egyáltalán nem irigylésre méltó fizetésükre. Nehéz a munka? Bizony az! Ezért kérjük a vasutast minden időben, de karácsony táján különösen megbecsülni!
Békés ünnepet kívánok!
Meleg János
elnök