A vasutasok most, még karácsony előtt szólnak: nem tetszik nekik a kormánytól kapott karácsonyi ajándék, ezért legkésőbb az ünnepek után becserélnék valami másra, például, megfelelő bérekre, kevesebb túlórára, létszámnövelésre, méltó munkakörülményekre, munkájuk elismerésére és az évekkel ezelőtt eltörölt korengedményes és korkedvezményes nyugdíj helyett ígért, de a mai napig nem teljesített rugalmas rendszer bevezetésére, valamint a menetkedvezmény végleges rendezésére – olvasható a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) közleményében. Meleg János elnök szerint végtelenül nagy cinizmusra és a munkásemberek semmibe vételére vall, ahogy a kormány az ünnepre időzítve és tagjai álszent mosolyával kísérve átnyújtotta a magyar embereknek a karácsonyi adományát, a munka törvénykönyvébe szépen becsomagolt korbácsot, amellyel a munkáltatók a végtelenségig hajszolhatják majd a dolgozóikat.
A szakszervezeti vezető elismeri, az elmúlt két évben megkezdődött az ágazatban a bérfelzárkóztatás, ám a VSZ korántsem elégedett az eddigiekkel, hiszen a hosszú évek alatt felhalmozott lemaradást nem tudta a tulajdonos és a munkáltató behozni. A szakszervezet ezért visszautasítja – nem először – a munkáltató által elrendelhető 400 óra „önkéntes” túlmunkát és annak az elszámolására hagyott hároméves keret lehetőségét tartalmazó változtatást. A VSZ sok szakszervezethez hasonlóan tiltakozik a módszer ellen, ahogyan a kormány törvényesíti a modernkori rabszolgaságot. Meleg szerint álságos és az embereket végtelenül lenéző azt állítani, hogy ezt a változtatást a dolgozók kérték. A vasutasok biztos, hogy nem kértek ilyet, hiszen még ki sem heverték a 2012 óta elszenvedett számtalan megnyomorító intézkedést, egyebek között a megszüntetett rugalmas nyugdíjrendszert, a már egyébként is megnövelt munkaidő hatásait, a munkaközi szünet kivételét a munkaidőből, a menetkedvezmény megvonását számos vasutastól– szögezi le az elnök. A módosítás beterjesztői – két parlamenti képviselő, Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf – „félreérthették” a munkavállalókat, ők ugyanis nem több munkát, hanem jobb fizetéseket és több megbecsülést kérnek. Hogy egyértelmű legyen a jogalkotók számára is, az elnök leszögezi: az emberek nem akarnak többet túlórázni, hiszen sokan a jelenlegibe is belerokkannak, sőt belehalnak. A törvény azért is veszélyes, mert alkotói jól tudják, a munkások többsége nem tudja eltartani a családját az alapfizetéséből, ezért túlórával pótol valamennyit a megélhetéshez. Mostantól azonban még ezt sem biztos, hogy meg tudják tenni, hiszen a nagy csapda a hároméves munkaidőkeret lehetősége, ami azt jelenti, hogy a munkáltató ráér akár a 36 hónap utolsó napján kifizetni a túlmunkát. Ezzel az emberek csak akkor fognak szembesülni, amikor hiába várják a sok kötelezően elrendelt túlóráért a pénzüket – figyelmeztet az elnök.
Meleg János leszögezi: a vasutasok például olyan munkakörülményeket és alapbéreket kérnek – aktuálisan akár karácsonyi ajándékként –, amely újra vonzóvá tenné az ágazatot, s ismét dicsőség lenne felvenni az egyenruhát, s nem kellene a létszámhiány miatt egy embernek három másik munkáját is elvégeznie. A vasutasok éjjel, nappal, hétvégén és ünnepnapokon is dolgoznak – egyre többször az utasok bántalmazásainak is kitéve –, egyebek között karácsonykor is nekik köszönhetően kereshetik fel egymást az ország legtávolibb pontján élő családok. A VSZ határozottan tiltakozik a további kizsákmányolás ellen, ezért ahogy eddig, a jövőben is ott lesz minden tiltakozó megmozduláson, s amikor elérkezik az idő, mozgósítja az ágazatban dolgozókat egy egységes, nagy demonstrációra – jelentette ki az elnök.
Addig is, ahogy az karácsony után szokás: a szakszervezet visszaküldené vagy jobbra cserélné a kormánytól kapott ajándékot, mert az senkinek nem tetszik, s a méret sem megfelelő. Meleg János megjegyzi: addig vegye vissza ezt a cinikus ajándékot a hatalom, amíg nem késő.