Több mint egy évszázadon keresztül a MÁV központi hivatalai működtek itt. Az 1870-es évek közepén, amikor a frissen egyesített főváros új főútvonalát kijelölték a térképen, az újonnan kialakított telkekre pedig adókedvezménnyel csalogatta a beruházókat a Közmunkatanács, a bérpalota- és a villa-övezet határán az államvasúti társaság is lefoglalt magának egy dupla házhelyet. Az irodaházat a cég egyik vezető építésze, Rochlitz Gyula tervezte meg: az ő keze munkáját dicséri a Keleti pályaudvar főhomlokzata, a Baross téri MÁV-lakóház és az első dunai vasúti híd is. Az épület 1876-ban került tető alá, villámgyorsan, ahogy akkoriban minden a robbanásszerűen növekvő fővárosban.
A MÁV 133 éven át használta a dupla pincével ellátott, később színházteremmel is kibővített hivatalt, míg végül egy nagy racionalizálási hullám elsodorta innen, azzal a felkiáltással, hogy ezt a remek helyen lévő ingatlant majd pompásan el lehet adni. (Esetleg Néprajzi Múzeummá alakítani, de ez sosem került nagyon komolyan szóba.)
2015-ben 7 milliárdot kértek érte, idén nyáron 7,9-et – de azóta is csak csendben romlik. Történt ugyanis egy lényeges változás: 2013-ban „az építészeti, belsőépítészeti, képző- és iparművészeti értékek megóvása érdekében” műemléki védettséget kapott az épület, ami legalábbis drágává és macerássá teszi a szükséges felújítást. (Igazán nem csoda, hogy azóta a műemlékvédelem hivatalát és tudományos bázisát is rendkívüli alapossággal felszámolta a NER.)
Hivatalos céllal egy évtizede nem járt senki a hatalmas házban, de 2015 májusában a Népszabadság Online videósai bejutottak oda. Filmjükön jól látszik a XIX. század végére jellemző praktikus pompa és a XXI. század elején megszokott lepusztultság is. Márvány oszlopok, öntöttvas szobrok, kovácsoltvas csillárok és mennyezeti díszítőfestések várják az újjászületést, miközben a fűtetlenség és a magának mindenhol utat találó víz már rombolja a födémeket és omlasztja a falakat.
Forrás: nepszava.hu