Az egyik igen súlyos probléma a rendszer kiszámíthatatlansága, számtalan módosítás következtében, amelyek hol gazdasági, hol politikai célok érdekeit szolgálták. Nincs ösztönző ereje, hiszen a sok változás következtében, nem ösztönöz arra, hogy több járulékot fizessenek az egyének, hogy így tudják biztosítani öregkorukra anyagi biztonságukat.
Nem biztosít törvényi garanciát, 2012. évben elfogadott Alaptörvény már nem biztosítja az alkotmányos biztonságot arra, hogy az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz öregségük esetén. Az alaptörvényben az is megfogalmazódik, hogy a jövőben a nyugdíjakat a befizetett járulékokból fedezik. Köztudott, hogy a befizetett járulékok összegét többek között jelentősen befolyásolják a foglalkoztatottak száma és az a tény, hogy a magyar GDP közel 22 százaléka még ma is a szürke- és feketegazdaságban képződik, ahonnan természetesen semmilyen járulékbevétel nem érkezik a nyugdíjkasszába.
A járulékbevételeket nagymértékben befolyásolja, hogy 2012-es évben 1,263 millióan, 2013-ban pedig 1,345 millióan szereztek minimálbér vagy az alatti munkaviszonyból származó bérjövedelmet (NAV adatai alapján), ez az összes adóbevalló (4,494 millió személy) 30 százaléka.
A járulékbevételeket tovább csökkentik azok a közelmúltban elfogadott szabályok, hogy tartós munkanélküli foglalkoztatása esetén adókedvezményt kap a munkáltató, vagy, alacsony jövedelem esetén adókedvezmény érvényesíthető a járulékok terhére is.
Tovább csökkentette a nyugdíjkassza bevételét, hogy a munkaadók által kötelezően előírt járulékok átnevezésre kerültek szociális adóvá, eredménye a szociális juttatásokkal való összemosás.
A járulékplafon eltörlése jelenleg a rendszernek többletbevételt jelent, de a jövőben ez többletkiadást fog eredményezni, és a nyugdíjasok közötti különbséget, az úgynevezett ollót még szélesebbre fogja nyitni.
További sarkalatos kérdése a nyugdíjpolitikának a nyugdíjak karbantartása, amely jelenleg az éves emelésekben nyilvánul meg, a régebben megállapított kis nyugdíjak korrekciójáról és a minimál nyugdíj összegének emeléséről szó sincs. Az inflációkövető nyugdíjemelés pedig nem más, mint a nyugdíjak befagyasztása, amely a nyugdíjasok további elszegényedését eredményezi. A hivatalos maginfláció nem azonos a nyugdíjkosár adataival, amivel a nyugdíjasok esetében számolni kellene.
2012-től megszüntették a korengedményes nyugdíj lehetőségét, valamint csökkenteni igyekeztek a rokkantnyugdíjasok számát. Mindkét lépésben volt értelem, a gond csak az, hogy kellő előkészítés és differenciálás nélkül hajtották végre, rengeteg embert hoztak nagyon nehéz helyzetbe, miközben a tervezett megtakarításból alig lett valami. Így a rendszer igazságtalan, átgondolatlan.
A jelenlegi nyugdíjrendszer rugalmatlan olyan tekintetben, hogy csak a meghatározott öregségi korhatár után ismeri el az állampolgárt – ha megfelelő feltételekkel rendelkezik – nyugdíjasnak, kivéve a nők 40 év jogviszony utáni nyugdíjazását. Ez a lehetőség 2011 márciusától él, rendkívüli mértékű feszültségeket generált a nyugdíjrendszerben, jelenlegi számúk több mint 115 ezer fő, a nyugdíjkassza kiadási oldalára is komoly terhet eredményez
2011-ben nagy felháborodást és félelmet keltett a kormány radikális és erőszakos, politikája a magánnyugdíj pénztári tagokat érintő nyomásgyakorlás tekintetében.
Kényszer hatására a magánpénztári tagok jelentős része átlépett az állami rendszerbe. A magánpénztárak 3000 milliárdos vagyona nem került át a nyugdíjkasszába, hanem más egyéb gazdasági célok érdekében került felhasználásra, így a jövő egy szeletét a jelenben elfogyasztottuk, amely az elkövetkezendő években hiányozni fog.
Ígéret volt az egyéni nyugdíjszámlák létrehozása még a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításakor, azt állítva, hogy így nem fognak eltűnni az addigi befizetések. Ebből persze nem lett semmi, és az egyéni számlákról sincs már szó.
A nemzedékek közötti állami közvetítésű jövedelemáramlásra épülő felosztó-kirovó nyugdíjrendszer addig működhet jól, amíg sok dolgozó fizet hosszú ideig nyugdíjjárulékot, amiből kevés nyugdíjas részére kell rövid ideig nyugdíjat fizetni. Ezekből a feltételekből ma egy sem teljesül Magyarországon, és a járulékfizetők száma folyamatosan csökken.
Szakemberek állítják, hogy demográfiai okok miatt csak a következő tizenöt évben több mint 500 ezer fővel csökken a járulékfizetők száma. 2019-ig 2,1 millió ember éri el a 65 éves nyugdíjkorhatárt, míg csak 1,6 millió fiatal lép ugyanebben az időszakban a munkaerőpiacra
A kivándorlás, a külföldi munkavállalás miatt a legvisszafogottabb becslések szerint további 500 ezer fővel csökkenhet a Magyarországon járulékot fizetők száma, de néhány előrejelzés szerint akár egy millió fővel is kevesebben lehetnek. A munkanélküliség, a közfoglalkoztatás, a megváltozott munkaképesség és hasonló okok miatt további legalább 500 ezer fővel csökkenhet azon járulékfizetők száma, akik a mindenkori abszolút minimum értékeknél magasabb járulékot képesek fizetni. Hagyományos és egy életen át tartó munkaviszony – amely a járulékfizetés szempontjából ideális lenne – ma már egyszerűen nem létezik.
A nyugdíjasok száma közben folyamatosan nő. A következő években nyugdíjba megy a magyar „baby boomer” nemzedék, akik a Ratkó-korszak szülöttei. Igaz, közülük közel 600 ezer főt az fenyeget, hogy még résznyugdíjra sem szereznek jogosultságot, mert 15 év szolgálati időt sem tudnak felmutatni. A 2040-es években az utolsó nagy létszámú magyar generáció, az 1970-es évek derekán született
„Gyes-nemzedék” is nyugdíjba vonul, miközben az ország lakosságának már 30 százaléka lesz 65 évesnél idősebb. És az időskorban várható élettartam évről évre növekszik, ma átlagosan egy 65 éves hölgy közel 19 évet, egy férfi közel 15 évet él még.
De mi történik akkor, ha Magyarországon aktív dolgozóként egyre kevesebben fizetnek egyre rövidebb ideig egyre kevesebb járulékot, miközben nyugdíjasként egyre többen akarnak egyre hosszabb ideig egyre több járadékot? A matematika könyörtelen. Ha kevesebbet kell többfelé osztani, egyre kisebb lehet csak a nyugdíj.
Az világosan látható, hogy a rendszeren változtatni kell, de nem mindegy, hogy hogyan. Ötletrohamban nincs hiány, amelyeknek közös jellemzője, hogy javaslataik a nyugdíjak csökkentésére illetve újraelosztására és a korhatár emelésére irányulnak. Az öt letelés ezzel nem ért véget, a legutóbbi elképzelés, amellyel a Népesedési Kerekasztal állt elő, hogy az öregkori ellátás mértéke attól függjön, ki mennyi gyereket, azaz járulékfizetőt nevel fel az országnak. Ez a javaslat újraosztaná a nyugdíjakat, amit egyesektől elvenne, azt adná oda másoknak, ráadásul igen nagy különbséggel.
Munkaalapú társadalomban (ezt a szóhasználatot a jelenlegi kormány erőteljesen hangsúlyozza) a munka kell, hogy legyen a nyugdíj alapja.
Mivel hosszú távú modellek a magyarországi nyugdíjrendszerre 2010 és 2014 között nem készültek, a korábban elkészített javaslatok (Nyugdíjas Kerekasztal) szóba se kerülnek, ezért nem tudhatjuk, mennyi nyugdíj várható a tb-ből 15-20 év múlva. Az viszont látszik, hogy egyre többen potyognak ki a rendszerből, és azt sem lehet tudni, velük mi lesz időskorukban. Öngondoskodásra, takarékoskodásra az átlagembereknek nincs pénzük, vagy csak nagyon kevés, amely nem fogja megfelelően kiegészíteni az állami nyugdíjat.
Látható, hogy a jövő bizonytalan, a jelenlegi rendszerben is igen sok a probléma, ezért sürgősen szükség van nyilvános vitára, amely alapján megszülethet egy átgondolt, hosszú távra kialakított, biztonságot adó nyugdíjrendszer.
Szeged, 2014. szept. 28.
Ruzsáli Józsefné
Nyugdíjbiztosítási bizottságvezető